Ön Internet Explorer 6 böngészőt használ. Ez a verzió elavult.
A gyorsabb és megbízhatóbb böngészés érdekében javasoljuk, hogy váltson a következő verziók valamelyikére:

Firefox / Safari / Opera / Chrome / Internet Explorer 8+

Természet és élővilág

Rengeteg helyre el szeretnék jutni, de amikor lehetőségem nyílt az Olympus Wildlife Project megismerésére (ahol nemzetközi fotósok, filmesek és újságírók juthatnak el a világ távoli, vadregényes pontjaira), a Kamcsatka-félszigetre esett a választásom.
Krystian Bielatowicz társaságában elindultam a Kuril-tóhoz, amely csupán 200 kilométerre található Petropavloszk-Kamcsatszkijtól, a kamcsatkai térség fővárosától.

Az első találkozásom a medvével mély nyomot hagyott bennem, különösen azért, mert nem volt velem felügyelő személy, és fegyver sem volt nálam. Amikor kiléptem a sátorból, arra lettem figyelmes, hogy egy „szörny” bámul rám a bokorból, mindössze kb. 10 méter távolságból. A ragadozótól csupán a sátor körül húzódó 5 mm vastag drót választott el. Szerencsére a medve nyugodtan viselkedett, és ezen felbuzdulva leszereltem a nagy zoomátfogású M.Zuiko Digital ED 40-150mm F2.8 PRO objektívet, és felraktam egy „háromszázas” objektívet (M.Zuiko Digital ED 300mm F4.0 IS PRO). Elkezdtem képeket készíteni az állatról, amely időről időre kidugta a fejét a bokorból. Noha a medve nem volt teljes mértékben látható, az állat levelek között megbújó, a teljes képet kitöltő fejének megvolt a maga diszkrét bája.




Nyár végén csendes-óceáni lazacok úsztak át a Kuril-tavon. Ebben az időszakban medvék százai gyűlnek össze a folyók és a tavak partjain. Ez nemcsak számukra ünnep, hanem a területen tartózkodó fotósoknak is. Így hát kis és nagy hatótávolságú objektívekkel is készítettem képeket. A nagylátószögű objektívet főleg a fotócsapdában szoktam használni, noha néhányszor megesett, hogy az állat annyira közel volt, hogy nem fért bele a képbe.

Magammal vittem az M.Zuiko Digital ED 12mm F2.0 objektívvel felszerelt OM-D E-M1 Mark II fényképezőgépemet (amelyet egy speciális, masszív műanyag burkolat borít), és biztonságos távolságból kioldottam a zárat az okostelefonom Wi-Fi-jét használva. Pontosan azért, mert az okostelefon kijelzője pontosan azt jeleníti meg, mint amit a fényképezőgép lát. A második kioldási módszer a riasztórendszereknél használt mozgásérzékelők alkalmazása. Csupán néhány kisebb módosításra van szükség, és az elektronikus érintkezők már érzékelik is a mozgást, és zárják a zárat kioldó elektronikus áramkört.

Úgy tűnhet, nincs is könnyebb, mint aktiválni egy fotócsapdát, és megvárni, amíg magától elkészül minden idők legjobb képe. Ugyanakkor bizonyos megtapasztalt helyzetek azt mondatják velem, hogy ez csupán elméletben működik így. Az egyik ilyen eset az volt, amikor egy, a csapda iránt érdeklődő felnőtt medve túl közel jött hozzám. Kisvártatva a mancsát a csapdára helyezte, és elkezdte feldönteni a dobozt. Csak álmodhattam volna arról, hogy a doboz pont úgy borul fel, hogy nyílása és az objektív a medve felé néz. Ki is találtam, hogyan módosítsam az expozíciós paramétereket, hogy minél jobb képeket tudjak készíteni, azonban a medve természetesen felborította a csapdát, így csak homokot és vizet láttam az okostelefonom kijelzőjén. Kicsivel később a doboz a fényképezőgéppel és a tápegységgel együtt már a tó felszínén úszott, és lassan megtelt vízzel. Szerencsére a gép túlélte a megpróbáltatást, és maradéktalanul meg lehetett javítani. A gyakorlat azt mutatja, hogy sikeres képek készítéséhez nemcsak csapdára, hanem sok időre és szerencsére is szükség van.

Fotóink csupán elenyésző hányada készült távolról. Krystian hordozható videókat készített, de háromlábú állványt és drónt is használt. Ezzel szemben én állvánnyal és állvány nélkül is készítettem képeket. Mindkettőnk számára talán a legérdekesebb élmény az volt,. amikor megcsodálhattuk a lazacokat fogó medvéket. Maga a vadászat igen dinamikus tevékenység. Gyors sorozatfelvételt készítettem: az autofókuszt folyamatosra állítottam, és nagy hatótávolságú objektívet (főleg 40-150mm F2.8 PRO zoom és 300mm F4.0 IS PRO objektívet) választottam.

Az OM-D E-M1 Mark II nagy kapacitású pufferrel rendelkezik, és mechanikus zár üzemmódban másodpercenként 15 kép készíthető vele. Így nagy pontossággal egy teljes sorozatot tudtam készíteni a lazacfogás minden fázisáról, és sikerült megörökíteni minden fontos pillanatot a vízbe ugrástól a hal kifogásáig. Mint mindig, ezúttal is a RAW + JPG formátum mellett döntöttem.

Pro Capture-t is gyakran használtam. Ilyenkor a fényképezőgép mindent elment, amit az objektíven keresztül lát, mielőtt teljesen lenyomnád a kioldógombot. A kioldógombot félig lenyomva megkezdődik a puffer memóriába történő rögzítés folyamata, amikor másodpercenként 60 darab teljes felbontású RAW + JPG képek készül. Miközben pásztáztam a parton álló medvéket, félig lenyomtam a kioldógombot. Amikor az egyik medve beugrott halat fogni, akkor teljesen lenyomtam a gombot. A teljes sorozatot elmentettem, és kiválasztottam a vízbe ugró medvét legjobban ábrázoló képet.

Véleményem szerint, ha természetfotózásról van szó, nagyszerű dolog bizonyos dolgokat teljesen más módon láttatni. Ezért a vízben egyedül álló medvét ábrázoló fotó kevésbé érdekes, mint néhány apró részlet megragadása. Bár bizonyára minden fotós tanfolyamon unos-untalan azt hallod, hogy ne készíts képet fénnyel szemben, az Olympus Wildlife Project keretében készített képek közül az a kedvencem, amelyik nappal szemben készült. A nap, a medve és jómagam pontosan egy vonalban helyezkedtünk el. Maga a helyszín nagyon alulexponált, ami rajzszerű megjelenést kölcsönöz. A sötét részek elvesznek a fekete színben, a kép éles képrészlete a víz tükröződése, a medve bundája pedig hátulról kap megvilágítást.

Tapasztald meg és használd ki az előnyeit annak, hogy a digitális fotózás számos kültéri kép készítésére ad lehetőséget. Szinte vétek kihagyni a sorozatkép-készítést, különösen akkor, ha a dinamikus természetfotózás szerelmese vagy. Gyakran félünk bevallani, hány képet készítettünk egy alkalom vagy túra során, ugyanakkor a szemlélőket vagy a képszerkesztőket nem érdekli, hány felvételt is kellett készítened a „tökéletes kép” eléréséhez. Leginkább az számít, hogy jó képet készíts. Minél több ötleted van és minél bátrabb vagy, annál sikeresebb leszel TE magad és a KÉPEID. Noha az ilyen tapasztalatok során készített képek túlnyomó többsége nem sikerül, mindig tanulhatsz valami újat, és gazdagíthatod ismereteid tárházát.

A cikket írta és a fotókat készítette: Marcin Dobas

Képgaléria

Az összes kép az alábbi felszereléssel készült