Ön Internet Explorer 6 böngészőt használ. Ez a verzió elavult.
A gyorsabb és megbízhatóbb böngészés érdekében javasoljuk, hogy váltson a következő verziók valamelyikére:

Firefox / Safari / Opera / Chrome / Internet Explorer 8+

Természet és élővilág

Nyugati-föld, norvégül Spitsbergen a neve a Spitzbergák (norvégül: Svalbard) szigetcsoport legnagyobb szigetének. Ez egyben a legnagyobb norvég sziget is, mely mindössze 1000 km-re található az Északi-sarktól. Emiatt számtalan sarkvidéki expedíció indul és végződik itt. Az éjszaka négy hónapig tart, sarkvidéki éghajlat és a helyi lakosságot meghaladó egyedszámú, mindenfelé vándorló jegesmedve-populáció jellemzi - ezek a tulajdonságok sokakat elriasztanak a látogatástól.
Ennek ellenére azt mondom, hogy Nyugati-földet nem szabad kihagyni!

Biztonság:
A Spitsbergenre érkezve egy dolgot mindenképpen észben kell tartanunk: ne tévesszen meg a sziget elérésének egyszerűsége és gyorsasága! A remek légi összeköttetés és a repülőjegyek viszonylag alacsony ára alapján úgy gondolhatnánk, hogy olyan egyszerű dolgunk lesz itt, mint mondjuk Párizsban, vagy Madridban. Ezzel szemben, amikor elhagyjuk a repülőgép meleg és kényelmes fedélzetét, egy sarkvidéki szigetre érkeztünk. Annak minden szépségével, vadságával és veszélyeivel. A városhatárokon kívül meg kell küzdenünk az időjárással, a terepviszonyokkal, a jéghasadékokkal, a gleccserekkel, a segítség lehetőségét jelentő emberek kis számával, a mobiltelefon-lefedettség hiányával, és persze a vadállatok jelenlétével.

A városon kívül csak lőfegyverrel közlekedhetünk. Tudnunk kell használni azt és rendelkeznünk kell fegyverviselési engedéllyel - vagy a helyi rendőrség által kiadott ideiglenes engedéllyel. Fegyvert és lőszert kölcsönözhetünk a helyi turisztikai boltokban. Ha túl akarjuk élni a kalandot, muszáj gondoskodnunk a szükséges felszerelésről és a biztonsági intézkedésekről. Az alábbiakban részletezem azt a felszerelést, amit magammal vittem - amiről azt gondolom, hogy a minimum.

• PLB (személyi helymeghatározó jeladó) - melynek segítségével segítséget hívhatunk kritikus helyzetben
• Műholdas telefon - mely biztosítja, hogy szükség esetén kapcsolatba lépjünk egy mentőegységgel
• Jelzőrakéta pisztoly - mely segít elriasztani a túl közel merészkedő medvéket
• Puska - az önvédelemhez
• Iránytű és térképek
• GPS - de olyan, ami képes megosztani a helyzetünket
• Téli hegymászó felszerelés - hágóvas, jégcsákány, lavinalapát, lavinadetektor, lavinaszonda, stb.

Természetesen ezek csak a biztonságunk érdekében kulcsfontosságú alapfelszerelések, speciális ruházat és mindenféle hegyi expedícióhoz való túrafelszerelés szükséges ahhoz, hogy egyáltalán elinduljunk.

Fotós felszerelés:
Mint mindig, ha hasonló túrára megyek, most is két fényképezőgéppel indultam el. Ennek elsődleges oka, hogy bármilyen okból bekövetkező meghibásodás esetén legyen egy teljes felszerelésem. Az E-M1X és E-M1 Mark II modelleket választottam, melyek közül az első az alapgépem.
Az objektíveket a tájképfotózáshoz és a vadon élő állatok - példaul a Svalbard rénszarvasok, sarki rókák, vagy akár a jegesmedvék - fotózásához. Bár vitathatatlanul a jegesmedve a terület királya, magányos utazásunk közben a velük való találkozás a legutolsó dolog, amit kívánhatunk.

Ezen felül állvány, NISI szürkeszűrő és lapszűrők, WD My Passport Wireless PRO SSD a képek közvetlenül a memóriakártyáról történő mentéséhez. Az egészet két hátizsákba pakoltam. A fotós felszereléshez egy Lowepro Whistlert, a téli tájon való átjutáshoz, a kinti sátorozás túléléséhez, illetve a gleccser meghódításához szükséges többi felszerelést pedig egy klasszikus turista hátizsákba raktam. Emellett mindig nálam volt egy, a Harmadik Birodalomra emlékeztető Mauser, medve elleni lőszerrel, valamint egy jelzőrakéta pisztoly, mely képes az állatok elriasztására, még biztonságos távolból is.

A fő szállítóeszközöm egy motoros szán volt, amivel körülbelül 900 kilométert tettem meg. A szán megadta annak kényelmét is, hogy tölthettem vele az akkumulátoraimat, amelyek, mint tudjuk, nem igazán szeretik az alacsony környezeti hőmérsékletet. A fényképezőgépet közvetlenül, PD szabványos töltővel a szivargyújtóhoz csatlakoztattam. A tok már eleve a töltőhöz csatlakozott a szánban, így amikor éppen nem fotóztam, ezzel a konfigurációval töltöttem az akkumulátort. Ez egy nagyon kényelmes megoldás, ráadásul mindig teljesen feltöltött akkumulátorral fotózhattam, még jóval fagypont alatt is - a várostól több tíz, vagy száz kilométerre. Így - a mindig feltöltött akkumulátorok miatt - egyszer sem voltam olyan helyzetben, hogy a tartalék akkumulátort kellett volna használnom.

Az új Olympus fényképezőgép kifejezetten az ilyen jellegű munkákra született. Bár nagyobb, mint testvérei és nem fér bele a zsebfényképezőgép-kategóriába úgy, mint az E-M10 vagy az E-M5 - határozottan a zord környezetre és a természetfotózásra ideális gép. Tömítések rendszere, megbízható ellenálló képesség az alacsony hőmérséklettel szemben is, remek használhatóság a nagy kapacitású akkumulátorok miatt és talán a legfontosabb: az ergonómia, például a tölthetőség egy power bank, vagy szivargyújtó által - mindezek rendkívül kényelmessé és élvezetessé teszik a fotózást. És akkor még nem említettem a felvételi funkciókat: például a rendkívül gyors, másodpercenként 60 kép sebességű sorozatfelvételt, vagy a kedvencemet: a Pro Capture módot, melynek használatával a kioldó megnyomása előtti pillanatokat is megörökíthetjük. Lehet, hogy ez megdöbbentőnek hangzik - igazából az is. Csak lenyomod félig a kioldót és a gép egy köztes tárolóba kezd menteni mindent - amikor pedig teljesen megnyomtad a gombot, az adott pillanat előtti és utána következő történések is megörökítésre kerülnek..

Szerző és fotós: Marcin Dobas

Az összes kép az alábbi felszereléssel készült