Ön Internet Explorer 6 böngészőt használ. Ez a verzió elavult.
A gyorsabb és megbízhatóbb böngészés érdekében javasoljuk, hogy váltson a következő verziók valamelyikére:

Firefox / Safari / Opera / Chrome / Internet Explorer 8+

Természet és élővilág

Örömömre szolgál, hogy mesélhetek tapasztalataimról, melyeket az egy hétig tartó svalbardi vitorlázás során szereztem.

Mielőtt vitorlát bontottam volna Svalbard felé a Quest fedélzetén, Izland volt a legészakibb hely, amelyet valaha meglátogattam. Kissé idegesen készülődtem, remélve, hogy a megfelelő ruházattal megyek neki a hidegnek – illetve a megfelelő fotós felszerelést állítottam össze. Nem mindennapos, hogy ilyen elszigetelt helyre menjünk – így, ha hiányos a felszerelésünk, vagy a ruházatunk, nem tudunk egyszerűen besétálni a boltba és gyorsan megvenni a szükséges, de elfelejtett dolgokat.

Végül az OM-D E-M1X vázat választottam, a kemény körülményeknek is ellenálló kialakítása, időjárásállósága miatt. Beraktam egy M.Zuiko Digital ED 7-14mm F2.8 PRO objektívet a tájképekhez és egy M.Zuiko Digital ED 12-100mm F4 IS PRO-t a normál fotókhoz. Az állatok fotózásához két hosszú objektívet választottam: az M.Zuiko Digital ED 40-150mm F2.8 PRO és M.Zuiko Digital ED 300mm F4 IS PRO teléket. Arra az esetre pedig, ha az állatok túlságosan messze lennének, beraktam az MC-14 és MC-20 telekonvertereket is.

Ezzel a felszereléssel kijelenthettem, hogy készen állok a kalandra. Hamburgból Oslón keresztül érkeztünk Longyearbyenbe, ahol mindenek előtt biztonsági eligazítást kaptunk. Különösen tetszett az eligazítás profizmusa, de nagyon vártam, hogy menjünk végre a Questre – persze ez nem volt azért olyan egyszerű! A hajó nem a molónál volt, hanem a part mellett kikötve, így először kicsi, motoros Zodiac csónakokba szálltunk. Mikor már a fedélzeten voltunk, részt vettünk egy evakuálási gyakorlaton, melyet vészhelyzet esetén kellett volna alkalmaznunk. Aztán végre vitorlát bonthattunk –

Nem a várt északi irányba indultunk, hanem – a szél miatt – dél felé. Utastársaim közül sokan csalódva vették ezt tudomásul, hiszen jegesmedvéket jellemzően az északi jégtáblákon lehet látni. A csalódottság azonban nem tartott sokáig, hiszen mindössze pár órányi utazás után felkészülhettünk az első izgalmas találkozásra: jegesmedvét fedeztünk fel! Beugrottunk a Zodiac-okba és egyenesen a szárazföld felé vettük az irányt, hogy közelebb legyünk a célunkhoz. Túravezetőnk próbálta elmagyarázni, merre láthatjuk a medvét, de nem volt egyszerű egy fehér szőrmés állatot felfedezni a természetes fehér környezetében.





Végül megláttuk a jegesmedvét és úgy tűnik, a döntésem helyes volt az MC-14 és a MC-20 telekonvertereket illetően. A medve körülbelül egy kilométer távolságban volt, ennél közelebb nem tudtunk kerülni. A kicsi, mozgó dingi és az MC-20 telekonverterrel tuningolt 300mm objektív – mely 1200mm ekvivalens gyújtótávolságot tudott így 35mm-es rendszerben – által kissé bonyolult volt megfelelő élességű képeket készíteni.

Szerencsére a 300mm beépített képstabilizátorral rendelkezik, mely tökéletes összhangban működik együtt az E-M1X integrált képstabilizátorával a ‘SyncIS’ módnak köszönhetően. Az így elérhető funkcionalitásnak köszönhetően végül sikerült pár éles képet lőnöm.

A harmadik napon, miután egész délelőtt és délután kint voltunk, 22:30-kor újra nekiindultunk egy útnak, mivel medvét észleltek a jég szélénél. Bárhol máshol a világon ebben a napszakban eléggé kérdéses lenne ennek az útnak a kimenetele, de a májusi északon ilyenkor nappal van. Ez alkalommal nem volt semmi gond a jegesmedvénk megfigyelhetőségével: először is mindössze 500 méterre volt tőlünk, másodszor pedig már rendesen gyakorolhattunk az előző napokon. Pár óra elteltével, amikor visszatértünk a Questre, volt nálam pár rendkívül jól sikerült fotó egy természetes környezetében megfigyelt jegesmedvéről.

Természetesen nem csak a jegesmedvék jelenthetik a vonzó fotós témát a messzi északon. Utam során kezdtem megérteni, miért is szeretik a madárfotósok kis tüneményes modelljeiket annyira. A pehelyrécék és alkabukók mellett rozmárokkal, fókákkal és mindezek mellett különleges tájakkal, fényekkel is találkoztunk – minden olyannal, amitől megdobban a fotós szíve. Visszagondolva, a ruházattal és felszereléssel kapcsolatos aggodalmaim nem voltak megalapozatlanok – a telekonverterrel kiegészített teleobjektívek bizony tökéletesek voltak a vadvilág fotózásához, míg a kisebb objektívek igencsak hasznosakká váltak a lenyűgöző tájképek megörökítéséhez.

Szerző és fotós: Michael Guthmann

Az összes kép az alábbi felszereléssel készült