Ön Internet Explorer 6 böngészőt használ. Ez a verzió elavult.
A gyorsabb és megbízhatóbb böngészés érdekében javasoljuk, hogy váltson a következő verziók valamelyikére:

Firefox / Safari / Opera / Chrome / Internet Explorer 8+

Természet és élővilág

Az első részben már beszéltem arról, hogy a vadvilágfotózás mennyi kudarc mellett hoz esetenként egy kis sikert és arról, hogy miért érdemes a Pro Capture funkciót használni madárfotózáshoz. Most arról beszélnék, hogyan is sikerült a madarak fotózása az OM-D E-M1X fényképezőgépemmel.

Az autofókuszt 4 méterre limitáltam, az AF pontokat egy vonalban kiválasztva, folyamatos autofókusszal és aktív Pro Capture üzemmóddal – valamint félig lenyomott kioldóval. Minden egyes alkalommal, amikor egy madár megjelent a keresőben - az ágon - és egy másik elrepült a háttérben, teljesen lenyomtam a kioldót. A mozgó cinegék sebességét is figyelembe véve olyan gyorsan értem el a kívánt eredményt, hogy szinte el sem hittem. Ehhez persze a több E-M1X funkció együttes használata volt szükséges.

Azt mondják, a harkály nyelve egyedülálló a maga nemében - hiszen a harkályok madár létük ellenére több centiméterre ki tudják nyújtani a nyelvüket. Tehát elkezdtem álmodozni a harkály nyelvének fotózásáról. Több órányi követés és rejtőzködés után végül a régóta várt modellem megjelent a színen. Egy nőstény volt, ami könnyen felismerhető szürke fejéről, ellentétben a hím fejének vörös díszétől. Amikor madarunk már biztonságban érezte magát, elkezdte szemügyre venni környezetét – amiben szinte eltűnt álcázó színezetének köszönhetően. Pár sikeres portréfotó után megpróbáltam magasabbra tenni a lécet és megörökíteni a harkály nyelvét is, ahogy azt a hangyák kihúzására használja a fa kérge alól. Szinte el sem hittem, de az autofókusz bizony képes volt a madár szeméről egy szempillantás alatt a kinyújtott nyelvének hegyére váltani.

Megvártam a megfelelő pillanatot, amikor a nőstény felém fordult úgy, hogy életlen háttérrel tudjam kiemelni. Maximumra állítottam az AF érzékenységét annak érdekében, hogy azonnal a nyelvére tudjak fókuszálni. Meglepődtem, amikor az E-M1X autofókusz rendszere bebizonyította elképesztő gyorsaságát és pontosságát: az első és egyetlen próbálkozás ugyanis tökéletesen sikeres volt. Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ez a fotó más fényképezőgéppel, illetve felszereléssel nem készülhetett volna el.

Azután a kép egy szempillantás alatt megváltozott. Egy közép fakopáncs csatlakozott az előzőhöz. A madarak egy kicsit körbetáncolták a korhadt fatörzset. Gyorsan függőlegesre állítottam a gépet – az E-M1X portrémarkolatnál megismételt vezérlőgombjainak köszönhetően hatékonyan, idővesztés nélkül kihasználhattam ezt a pár másodpercet. Az idillikus helyzetet azonban sajnos megszakította a madarak halálos ellensége - egy sólyom támadása. A nőstény álcája most egyáltalán nem működött - talán a közép fakopáncs hívta fel rá a figyelmet. Pár másodpercig néztem, ahogy a sólyom darabokra szedi zsákmányát, majd úgy döntöttem, hogy felveszem, amit látok 120 fps sebességgel. A nap hátralévő részét egyedül töltöttem, a kedvenc kilátópontomnál, a naplementére várva.

A természet sok-százmillió éve saját szabályai szerint működik itt, a Földön. Mi, emberek, csak egy kis fogaskerék vagyunk a rendszerben – nem lenne szabad beavatkoznunk ezekbe a folyamatokba. Nagyon sok gyönyörű és lélegzetelállító jelenetet láttam már, de ezekkel együtt találkoztam olyan történésekkel, amelyek könnyeket csaltak a szemembe. Tudjuk, hogy az állatoktól semmiféle erkölcsös, vagy etikus magatartást nem várhatunk el. A világ még szebb lesz, ha elfogadjuk annak szabályait, mi magunk pedig – akár az állatokkal szemben – etikusabb és morálisabb magatartásformákat teszünk magunkévá.

Szerző és fotós: Lukasz Bozycki

Kapcsolódó termékek